Töltött káposzta
Nemrég egy adag pulykakolbászt gyártottam, maradt is belőle jócskán. Ideiglenes jelleggel a mélyhűtőben állomásozott pár napig, sorsára várva.
A zasszonypajtás meg napokon keresztül a töltött káposztát emlegette, hogy a Csillag étteremben milyen finomat készítenek, bezzeg én....
Na, jó, én el a boltba. Belepottyant a kocsiba egy vecsési savanyúkáposzta, meg egy kisebb fej normál, göngyölés okából kifolyólag. Aztán hazaérve kezdődött a hadművelet.
A normál káposzta torzsáját szépen kikanyarítottam, és citromleves vízben elkezdtem főzni. Nemsokára tucatnyi tölthető levél sorakozott egy tányéron. Közben félkészre főztem a rizsikét, összekutyultam a maradék töltelékkel, kapott még hagymát, tojást, fokhagymát, sót, borsot, pirospaprikát, szóval mindazt, ami illik bele.
Most jött az igazi hadművelet! A fazék alját kikentem tepertőzsírral, rá egy réteg káposzta, arra isteni finom felkockázott húsos szalonna, karikára vágott kolbász, meg a megmaradt csípős lecsókolbász. Meghintettem liszttel, pirospaprikával, maréknyi apróra vágott hagymával, és jöttek a dundi töltelékek. Ismét liszt, pirospaprika, hagyma befedtem a maradék káposztával, aztán felöntöttem a káposzta főzőlevével. Minden kárért csepp! Vagy fordítva? Délután 3 körül már készen állt a MŰ!
Negyed öt körül berobbant a zasszony, mondván, hogy olyan fíííínom illatokat érzett a lépcsőházban, hogy rettentően megéhezett. Mondtam neki, hogy én is éreztem, valaki biztosan töltött káposztát főzhetett. Ennyiben maradtunk. Megkapta leveskéjét, megette, aztán feltálaltam a káposztát, egy kevéske csipetes paprikával, sóval, borssal kiízesítve (mert kedveli a csipetes kajákat), a tetejére rápottyant két evőkanálnyi tejföl is. Eléje raktam. Megkóstolta, aztán lelkesen megszólalt:
Ezt a Csillagból hoztad!!! Na, látod, így kell főzni a töltött káposztát!!!!
Én meg szépen kiballagtam a konyhába, a sütőből előhúztam a fazekat, és bevittem egy “Van még bőven” felkiáltással. Érdekes látvány volt, mit ne mondjak. Leginkább a tátott szája! (Hú, de gonosz vagyok!)
Nemsokára 11 óra lesz. Letöltöm a levélkéket, aztán megyek káposztázni. Istenem, az időmből kitelik. Hát nem?