Gasztrokaland
Az ízek világa - a világ ízei

'Libanoni szárma‘ – Klemi módra


A fiam lakodalma után pár hétig enyhe hús-undorban szenvedett a család. Én ugyan nem, így aztán egy szép napon kotorászni kezdtem a mélyhűtőben, valami ehető (értsd: húúúúúúús) után sóvárogva. Volt is ott mindenféle gezemice, csak hús, az aztán egy deka sem!

Végül azért a kezembe akadt a lakodalmi töltött káposzta töltelékének a maradéka, lehetett vagy 3/4 kiló, és az isteni szikra is kipattant. Szerencsére nem a hűtőből!! Nosza, begyömöszöltem Mikrobiba, szóltam neki, hogy: Tessék kiolvasztani, aztán leballagtam a háztáji piacra (kiskert) némi alapanyagért.

Kirángattam egy olyan ökölnyi méretű hagymát, egy alig kisebb fokhagymát, aztán meglátogattam a mángold ágyást is némi zöldekért. Letépkedtem vagy 30-40 olyan kéttenyérnyi levelet, aztán a zsákmánnyal diadalmasan bevonultam a konyhába. Mikrobi még javában dolgozott, így aztán előszedtem Konyha Robit, beleaprítottam a hagymát, meg a fokhagyma felét, nyakon öntöttem egy kis olajjal, kapott egy kávéskanálnyi sót is, aztán hajrá!

Szép pépes lett, és micsoda illatok terjengtek!!! Mikrobi közben végzett, én meg egy serpenyőben ügyesen pirítani kezdtem a darálékot. Kapott a végén kanálnyi pirospaprikát, olyan termeszhangyányi őrölt borsot, csipetes paprikát, szerecsendiót, őrölt köményt, majoránnát csak úgy találomra, aztán beleborítottam a felolvadt rizses tölteléket, megszenteltem két tojással, sóztam, majd kissé összepároltam az egész kutyulékot.

A mángold levelek erét, rohanvást vékonyra vágtam, aztán mosás után leforráztam az egész társaságot. És most jött a hadművelet újabb szakasza. Sütőt begyújtani, a Római tálat vastagon kikenni Rámával, pár levéllel kibélelni. A többi levelet kiteregetni, közepébe evőkanálnyi kutyulék, göngyölés, végek betűrése, és sorban irány a tál.

Aztán fél lityi vízből és leveskockából egy adag valódi hamis tyúkhúslevest főztem, ennek felével nyakon önteni a töltelékeket, majd irány a sütő. A maradék hamishoz meg hozzákevertem úgy 3 decinyi tejfölt, és jó háromnegyed óra múlva ezt is a töltelékekre öntöttem. Azok az illatok!!! Aztán újabb fél óra, a tetejére meg újabb 2 deci tejföl. Kis pirulás, jöhet a kajálás!

Időközben (válogatós) fiúgyermekem is érdeklődött távrecsegőn, hogy mi lesz a kaja!! Kapásból rávágtam: Libanoni szárma. (Mert akármit ugye nem eszik az ember gyermeke?) Az igazságtól se jártam túl messze. Végül is, Libanonban is van mángold, a szármára meg hasonlított kissé, hát jogos a név, nem?

Nem ragozom tovább. A srác bevágott vagy 6 gombócot, aztán közölte, hogy ez vacsira is jó lesz, szóval csomagoljak be úgy tíz gombit, elvégre egy éhes asszonykája is van!

Maradt vagy 8-10, nejem vacsorára magához kérette az egészet, de azért nekem is jutott néhány belőle!

Azóta már háromszor csináltam, de már dupla mennyiségben! És a fene se tudja, hogy miért, de két napig még soha nem tartott ki.