Kell-e tik Karácsonyra?
Ha valaki netán még nem értesült róla, az idén is lesz Karácsony. Nejem barátosnéja, Margit szintén tisztában volt e ténnyel, ezért aztán eleresztett Rozinak egy telefont, hogy aszongya:
- Kell-e tik Karácsonyra?
Mondanom se kell, Rozi lelkesen rábólintott az ajánlatra, elvégre Ő is tisztában volt azzal a ténnyel, hogy valóban esedékes az idén is egy Karácsony.
Nem volt más hátra, mint előre, Margit elballagott a tik-forráshoz, és begyűjtött három nagyobbacska tojásgyári jószágot.
Mivel túl sápatagnak ítélte őket, hát rögvest be is szerzett számukra némi ellátmányt, hogy hízókúrára foghassa a jószágokat.
Beüzemelte a régi tyúkólat, kipofozta a kerítést, bekvártélyozta az új lakókat.
Mindez úgy 2,5-3 hete történt.
Ma reggel kivonult az ólhoz, megetette a jószágokat, aztán átballagott a szomszédasszonyhoz némi információcserére.
Amikor hazaért, megdöbbenten tapasztalta, hogy az állomány létszáma egy fővel csökkent. Végig razziázta az udvart, a kertet, a jószág sehol!
Átrohant a szomszédba, innentől kezdve már ketten keresték a tikot. Aztán a másik szomszéd is bekapcsolódott a keresésbe kutyástól, de tyúknak hűlt helye. Feladták a keresést, Margit pedig rátapadt a telefonra, és sorban hívogatta ismerőseit, mert ugyebár két tik, az nem három tik.
Pechjére nem akadt újabb forrásra, ezért aztán feladta a telefonálást, és bement a nappaliba egy kis tévézésre.
Be akar ülni a fotelba, s döbbenten tapasztalja, a fotel már foglalt. Az elveszett tik békésen üldögél benne, és bámulja a tévét.
Egy fél órával ezelőtt mesélte el a történetet, mi pedig Rozival majd megszakadtunk a röhögéstől.
Most már csak az a nagy keleti kérdés, ki fogja a jószágot legyilkolni. Hogy nem én, az már biztos!