Gasztrokaland
Az ízek világa - a világ ízei

Gyertya és gyerekszáj


A történet Halottak napján kezdődött. Gyertyagyújtás a síroknál. Dani unokám érdeklődni kezdett, hogy ezt miért csináljuk.
Rozi nagymamai kötelességének érezte a felvilágosítást:
- Azért Danikám, mert így emlékezünk meg azokról, akiket szerettünk, de már nincsenek közünk.
Dani bólintott, tudomásul vette.

A történet ma folytatódott. Fiamék nálunk ebédeltek, aztán készülődtek hazafelé. Én kiballagtam a teraszra rágyújtani. Integettem utánuk, aztán megjelent Rozi is, könnyei csurogtak a nevetéstől.
- Mi van, mi történt?
Rozi elmesélte még mindig csorgó könnyekkel és nevetve.

Dani felfedezte az előszobai komódon a csomag gyertyát, amit nemrég vásároltam, természetesen máris kellett neki pár szál. Rozi kíváncsiságtól gyötörve csak rákérdezett:
- Mire kell ez neked Danikám?

Dani elindul kifelé a lépcsőházba, aztán visszafordult és válaszol is:

- Köszönöm szépen Rozi a gyertyát, majd meggyújtom a sírodon.

Pár pillanat néma csend, aztán Franciska a nevetéstől nekiesik a szomszéd ajtajának, Rozi a miénkbe kapaszkodik, majd fulladozva kinyögi:

- Még ne, Danikám!

Ez van, tanulékony a gyermek!

Egy vicc is aktuális hozzá:

- Nagypapa! Koporsós temetést kérsz, vagy inkább hamvasszunk?
- Lepjetek meg!