Főzőkolbász Klemi módra
Az úgy volt, hogy fél 12 tájt megéheztem. Nem túl sűrűn ugyan, de naponta 2-3 alkalommal előfordul az ember gyermekével. Akkor most hogyan tovább? Benéztem a frigóba: van tegnapi húsleves, az asztalon sorakoznak a szilvás-gombik, de ilyesmi után én már két óra tájban rettentő éhes vagyok.
No, lássuk. Egy szép darab főzőkolbász, szalonna, pihe-puha füstölt kóbi, miegymás. Mit kezdjek vele? Majd csak lesz valami! Kihorgásztam mindegyiket. A főzőkóbiból levágtam egy aprócska, kb. 20 centis darabkát, a szalonnából is egy szép szeletet.
A kóbit teljes hosszában végighasítottam, úgy fele mélységig, vagy vastagságig, aztán jött a szalonna. Ezt is egész a bőréig 2-3 milliméteres csíkokra vágtam. Aztán előkaptam két gerezd fokhagymát, finomra elkapargáltam, és szépen, gondosan belegyömöszöltem a kóbiba. Nna, most jöhet a szalonna.
Némi kézügyesség, meg egy tompa hegyű kés, aztán a szalonna is a helyére került. Most jön a hajtogatás, egyet jobbra, egyet balra, egyet jobbra, egyet balra. Egész jól nézett ki. Tányér, mikró, 2 perc 100%-on. Úgy pufogott, mint kedves rokona, az a bizonyos vipera. Hát akkor lássuk az alkotást!
A tányér alján illatos tunk, a szalonna fogacskái szépen göndörödnek, de valami még hiányzik a teljes műélvezethez. Persze! A füstölt kolbász! Nosza, karikázzuk csak föl, aztán takargassuk be azokat a csorba fogakat. Betakartam. Még mindig valami hiányérzet kínoz. Hát persze, sajt! Néhány szeletke, rá a tetejére, egész jól néz ki, tehát újra irány Mikrobi, de most már csak egy percre.
Ellenőrzés: Küllem kiváló, rózsaszín, szag, nem is szag, hanem illat, tunk enyhén gyöngyöző, egy szóval biztató fejlemények. Ez ugyan nem puding, de akkor is jöhet a próba. Negyed kilócska kenyér, persze nem az a morzsalékos, hanem a még langyos, foszlós, szóval a KENYÉR.
Valami savanyúság is illene hozzá! Megvan. Maradt a múlt évről egy üveg savanyított, enyhén csípős almapaprika, hát elő vele. Villa, kés, vágás.
Omlik! A tunk is kiváló, harapás, nyelés, a kenyér elfogy, no még egy szeletke, kicsit később a paprikát is pótolni kell. Aztán csak az üres tányér vigyorog vissza rám.
Így is finom volt, de legközelebb szeletelt főtt krumplit, vagy burgonyát is rakok alá!
És most újra éhes vagyok! Na keressük már meg azt a maradék főzőkolbászt!