Töltött zöldkáposzta erdélyi módra
(Csak koraravaszi étel)
Többféle zöldlevélből lehet ezt készíteni, úgymint: szőlőlevélből, ribizlilevélből, de legjobb hozzá a tavaszi legelső zöldkáposzta- vagy kelkáposztalevél, sok helyen “podlutkának” neveznek. A legnagyobb zöld leveleket válogassuk ki. Az aprókat vagdaljuk fel metéltnek, mossuk ki jól a homoktól, és aztán forrázzuk le a megvagdalt csomót. Jó sokat kell felvagdalni, mert nagyon összeesik. Most tegyük forró vízbe főni, s amíg fő az alatt a leveleket töltsük meg. Negyedkiló vagy fél kiló disznóhúst megőrölünk, teszünk bele két-három kanál rizst, sót, s aki szereti, borst. Jól összekeverjük, ha nem áll össze, egy tojást tehetünk bele. A káposztaleveleket megabáljuk, s aztán minden levélbe annyi tölteléket teszünk, hogy jól összegöngyölhessük, s a két végét ujjunkkal benyomhassuk. Apró hosszúkás, csinos kis töltelékeket kell készíteni. Ha a felvágott káposzta megpuhult, szűrjük le szitán a zöld levét, s tegyük a káposztát egy teljesen hibátlan zománcú mély lábosba vagy fazékba, s a tölteléket rakjuk közéje. Közben egy fél kiló, vagy háromnegyed kiló sertéshúst (legjobb a papszelet vagy oldalas, de semmiesetre sem a combja), sós vízben megfőzünk, s ezt a levet húsostól együtt öntsük a töltelékes zöldkáposztára, s tegyünk bele egy-két kanál jó erős, finom ecetet. Tegyük újra főni, ha a töltelék is megpuhult, vegyük el a tűztől tálalásig. Tálaláskor tegyük az apró káposztát a tál közepére, szépen felhalmozva, a tölteléket rakjuk köréje koszorúba, a húst szeleteljük fel szép kis szeletekre, s tegyük a közepére. Most a káposzta levét habarjuk jól össze sűrű, édes tejföllel, forraljuk föl még egyszer, kóstoljuk meg, ha nem elég savanykás, adjunk még bele elegendő ecetet, s öntsük a kitálalt káposztára. Ebbe a főzelékbe nem szabad rántást tenni, mert a rántás teljesen elrontja az izét.