Gasztrokaland
Az ízek világa - a világ ízei

Hírességek - Jachim Murat


BORJÚJAVA MURAT MÓDRA
Hozzávalók: 80 dkg borjúdió, 1 csomag petrezselyemzöld, 4 dkg vaj, 4 dkg liszt, 6 dkg zsír, 2 dkg paradicsompüré, 10 dkg gépsonka, 80 dkg burgonya, 5 dl olaj, só, tárkonylevél, tárkonyecet

Elkészítése: Az előkészített, szeletekre vágott húst enyhén megveregetjük, sózzuk, lisztbe forgatjuk, és lassan, kevés forró zsírban minden oldalát jól átsütjük. A visszamaradó zsírjában rozsdabarnára pirítjuk a paradicsompürét és a lisztet, csontlével fölengedjük, sóval ízesítjük, és jól kiforraljuk. Átszűrjük, és finomra vágott tárkonylevéllel, tárkonyecettel ízesítjük, a vajat hozzáadjuk.
A sonkából szeleteket vágunk, kevés zsírban megpirítjuk, a tárkonyos pecsenyelébe helyezzük, és összeforraljuk. A jól megsütött borjújavát tálra helyezzük, tetejére a sonkaszeleteket rakjuk, és leöntjük a tárkonyos, vajas pecsenyelével.
Tálaláskor kockaburgonyát adunk hozzá.
Elkészítési idő: 11 óra

Jachim Murat 1767-ben született a délnyugat-franciaországi Cahors közelében fekvő Labastide-Fortunière-ben, Lot megyében. Édesapja Pierre Murat-Jordy fogadós, édesanyja Jeanne Loubière volt. A házaspár tizenegy gyermeke között Joachim volt a legfiatalabb. Először papi pályára szánták, be is íratták a cahors-i papneveldébe, majd a toulouse-i Missziós Társaság (a Lazaristák Rendjének) iskolájába. Novíciusnak készült, barátai apátnak szólították. Ugyanakkor kedvelte az alvilági örömöket is, nagy adósságokat csinált. Félve az apai szigortól, 1787. február 23-án beállt az „Ardennes” vadászezredbe (az ezred neve később „Champagne”, majd 12. lovas vadászezred lett), amely vakmerő férfiakat toborzott tagjai közé. Kemény kiképzést kapott, és hamarosan kitüntette magát a szolgálatban, de függelemsértés (insubordination) miatt 1789-ben elbocsátották. Hazatért szülőföldjére, apjához. A seregbe visszatérve, mint francia katonatiszt, hadvezér, a Francia Császárság marsallja, Napóleon sógora lett, 1806–1808-ig Berg nagyhercege, 1808–1815-ig I. Joachim néven nápolyi király. Napóleon bukása után a visszatérő IV. Ferdinánd nápolyi király (Calabria, 1815. október 13.) kivégeztette.