Hírességek - Szent József
SZENT JÓZSEF FÁNKJA (BIGNÉ DI SAN GIUSEPPE)
Hozzávalók: 15 dkg liszt, 2 dl víz, 10 dkg vaj, 4 tojás, cukor, reszelt citromhéj, olaj
Elkészítése: Egy pohár vizet (2 dl-t) 10 dkg vajjal felforralunk; a felforrás pillanatában levesszük a tűzről, beleszórunk 15 dkg lisztet, gyorsan elkeverjük, visszatesszük a tűzre, és addig keverjük, míg a tészta szilárd gömböcöt képez. Ekkor ismét levesszük a tűzről, hagyjuk teljesen kihűlni. Majd egymás után négy egész tojást belekeverünk - mindegyiket csak akkor, ha már az előzőt maradéktalanul összedolgoztuk tésztánkkal. Erőteljesen kavarjuk tovább, míg a tészta hólyagot nem vet; befejezésül egy kevés cukor és reszelt citromhéj jön bele. Amikor ezt mind összedolgoztuk, a tésztát pár óráig pihenni hagyjuk.
Ennek a tésztának kis - legföljebb cseresznyemag nagyságú - darabjai a meleg olajban tojás nagyságúvá duzzadnak, de az olajat a sütés során tovább kell hevíteni. Mielőtt újabb bignèt sütnénk, hagyjuk hűlni egy kicsit az olajat. A megadott masszából akár hetven-nyolcvan darab is készíthető. Mivel a kész fánkok kihűléskor összeesnek, nem szabad többet készíteni, mint ami azonnal fogyasztásra kerül.
Nyelvészek a bignè szót, mely semmiféle szótárban nem fordul elő, a franciák beignet-jéből vezetik le; a Larousse szerint a francia szó őse viszont a kelta bigne; s mivel a gallok már i. e. 387-ben betörtek Rómába, mégiscsak Rómáé lehet az alapszó.
A bignè - odahaza és az utcán - mindig március 19-én készül, Szent József napján, s a szent tiszteletére fogyasztják, aztán megint egy évre eltűnik az étlapról.
Ennek a fánknak az a különlegessége, hogy a tészta a serpenyőben (olajban vagy vajban) felpuffad, üreges labdát képez; a gömb vagy tojás alakú képződményt más alkalmakkor krémmel töltik meg, Szent József napján azonban üregesek maradnak, és vaníliacukorral megszórva, forrón kerülnek elfogyasztásra.
József a Dávid házából származó újszövetségi személy, az Újszövetség szerint Szűz Mária férje és Jézus nevelőapja, a Szent Család feje. A katolikus, ortodox és anglikán egyházakban szentként tisztelik.
Máté evangéliuma szerint apja Jákob volt, Lukács szerint viszont Élinek hívták. Az evangéliumok azonban nem adják meg sem születése, sem halála helyét vagy idejét. Amit megtudunk belőlük, hogy hosszabb ideig a galileai Názáretben élt, néhány évig a júdeai Betlehemben lakott, illetve Egyiptomba kellett menekülnie.
Az evangéliumok foglalkozására nézve a τεκτων szót használják, amit hagyományosan ácsnak fordítanak, jóllehet más (főként famegmunkáló) mesterségeket is takarhat. Sőt a héber naggar főnév félrefordításáról van szó, amelyet a görög fordítások a „mesterember” jelentésből vezettek le. A naggar azonban „tanult ember” jelentésű is lehet. Ez a jelentése a valószínűbb, ellenkező esetben ugyanis Jézus nem beszélhetett volna gyermekkorában, a zsinagógában.
Ezen felül keveset tudunk meg róla az evangéliumokból, amelyekben egy szót sem idéznek tőle. Jézus 12 éves kora után többé nem említik.